Vőfélyversek ízelítőül

Tisztelt Násznagy Uram!

Köszöntelek e jeles napon, ha volna bíz' Isten, emelném kalapom. Köszönteni téged és e tisztes házat, beszédet mondani érzek én most vágyat. De ehhez menyasszony kell, eladó most itten, ha mutatsz nekünk egyet, éltessen az Isten!

(Hunyadvári József vőfély barátom verse)

 

 

Üdvözlöm Kedves Látogató!

Laták János vagyok, avagy ahogyan sokan ismernek Jani vőfély. A vőfélykedés számomra hobbi és hivatás is egyben. Már több mint húszonöt éve annak, hogy debütáltam egy családi lagziban, az unokabátyám esküvőjén. A vőfélyként való közreműködésem a lagziban olyan jól sikerült, nemcsak a családunk megelégedésére, hanem a vendégek soraiból is sokan gratuláltak nekem azért, hogy ilyen fiatalon színvonalas műsorral rukkoltam elő. Ez által remek hangulatot vittem a lakodalom forgatagába. Megtetszett nekem ez a szerep, talán a pozitív visszajelzések hatására is úgy éreztem, hogy nekem ezzel a hivatással együtt kell élnem.

Édesapám "unszolására" néhány baráti esküvő levezetése után jelentkeztem az "Első Nemzetközi Vőfély- és Lakodalmas Zenekarok Találkózójára", amit Baján rendeztek 1993-ban. A verseny selejtezőjén bemutatott műsorom alapján a zsűri úgy döntötött, hogy - mint tanuló vőfély a "jövő generációja"- meghívót kapok a gálaestre, ahol szerepelhettem - versenyen kívül- én is. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. A gálaesten a neves zsűri megerősített abban: hogy ezt a "szakmát" nekem találták ki. A zsűri elnöke, Práger György - az akkori Falu Tv főszerkesztője- arra kért, hogy vigyem tovább ezt a hagyományt és adjam át a következő generációknak, hogy megmaradjon kultúránk részeként ez a szép szokás. Én megfogadtam a tanácsait és azóta is vőfélykedem, és vannak olyan vőfélyek akik elindulását segítettem.

Külön köszönettel tartozom Rózsa Sanyi bátyámnak, akivel a véletlen folytán találkoztam egy esküvőn 1993 nyarán Szekszárdon, és ott hangzott el a szájából a következő mondat, amely megváltoztatta az életemet: "Gyerek befuttatlak!" A kezdetekben segítette, egyengette utamat, mindenhova beajánlott vőfélynek (fogadott gazdának), ahova csak ment esküvőre. Ha Ő nem vitt volna el több alkalommal a családjába "fogadott gazdának", akkor nem hiszem, hogy egyik napról a másikra ismert vőfély lettem volna.

2016 évben reménykedem abban, hogy kapok annyi felkérést az ifjú pároktól, hogy elérjem az 500-dik fellépést, amely alkalomból külön meglepetéssel fogok szolgálni a pároknak.

Vallom, hogy a vőfély "fogadott gazdaként" magáénak kell érezze lakodalmat és viselkedjék úgy, mint egy karmester és ne akarjon főszereplő lenni. Az esküvő az ifjú párról szól, nem a vőfélyről! A jó vőfély tudjon háttérből irányítani, és csak akkor szerepelni amikor kell.

Az általam vezetett lagziban nincs állandó szereplés és nincs öncélú játék sem, ezért tojásgörgetés nálam nem létező játék. Erről bővebben a Jani vőfély linken olvashat.